Balog Zoltán – fővédnök, tiszteletbeli tag
1958-ban született Ózdon, lelkészcsaládban. Teológiai tanulmányait a Debreceni Református Teológiai Akadémián kezdte. 1983-ban a Budapesti Református Teológiai Akadémián református lelkészként végzett. Külföldi teológiai tanulmányai: Berlin, Halle, Tübingen, Bonn. Országgyűlési képviselő, 2010-től a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, 2012–2018 között az Emberi Erőforrások Minisztériuma vezetője. 2018-ban visszavonult a politikai tevékenységtől. 1983-tól 1987-ig Maglódon és öt szórványközösségben működött lelkészként. Ezután két évig a Tübingeni Egyetem hallgatója volt. 1989 őszén tábori lelkészként NDK-menekültek között szolgált. 1990-től a Budapest-Hold utcai Református Egyházközség (korábban: Magyarországi Németajkú Református Egyházközség) beosztott lelkésze, majd 1996-tól megválasztott lelkésze. 2021-től a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke. Nős, öt gyermeke és nyolc unokája van.
Prof. Dr. Dezső Tamás
A Migrációkutató Intézet igazgatója, történész, asszirológus, egyetemi tanár. 1982-ben nyert felvételt az ELTE Bölcsészettudományi Karára, magyar-történelem szakpárra. A mesterfokozat megszerzése után 1997-ben történettudományokból PhD-fokozatot szerzett, 2005-ben habilitált. 2001-től egyetemi docens az ELTE BTK Assziriológia és Hebraisztikai Tanszékén, az Ókortudományi Intézet intézetigazgató-helyettese, majd a Kar kutatási dékánhelyettese. 2006-tól 2015-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, a Tempus Közalapítvány kuratóriumának korábbi elnöke. Jelenleg a Batthyány Lajos Alapítvány elnöke. 2014 óta nyolc alkalommal járt az iraki Kurdisztánban, melynek során régészeti és műemlékvédelmi kutatásokat folytatott, vizsgálta az üldözött keresztények helyzetét, és hat alkalommal járt az Iszlám Állam elleni harc frontján. Az elmúlt időszakban több elemzése jelent meg a közel-keleti népesedési és biztonsági helyzet migrációs vonatkozásairól.
Dr. Fehér Éva
A Terrorelhárítási Központ Egészségügyi Igazgatóságának igazgatója, a TEK rendvédelmi tisztiorvosa, a Magyar Katonai Katasztrófa Orvostani Társaság elnökségi tagja, a Magyar Egészségügyi Menedzser Klub tagja. A TEK Egészségügyi Igazgatóság alapító tagja 10 éve. Korábban, 11 évig az ORFK Egészségügyi Szolgálat Osztályvezető főorvos helyettese, 7 évig az Országos Haematológiai és Immunológiai Intézet, Hemaferezis Osztály osztályvezető főorvosa, mindezeket megelőzően Szabolcs Szatmár Bereg Megye háziorvosi szolgálatában, valamint Nagyvárad Háziorvosi szolgálatában volt háziorvos. Tanulmányait a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen végezte.
Prof. Dr. Hermann Róbert
A Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese, a Károli Gáspár Református Egyetem Történettudományi Doktori Iskolájának vezetője, a VERITAS Történetkutató Intézet Dualizmuskori kutatócsoportjának vezetője, a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Történészként fő kutatási területe a magyar polgári átalakulás korszakának (1830-1867) története, illetve Görgei Artúr életpályája. Eleddig mintegy 30 önálló kötete és mintegy 350 önálló tudományos közleménye jelent meg. Eddigi munkásságát Márczius Tizenötödike Díjjal, Zrínyi Díjjal, a Magyar Érdemrend Középkeresztjével, Budapest Díjjal, valamint Bezerédy Díjjal ismerték el. Budapest XII. kerületének díszpolgára, Székesfehérvár Megyei Jogú Város tiszteletbeli polgára, a Budavárért Emlékérem kitüntetettje.
Prof. Monok István
A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ főigazgatója, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Könyvtár- és Humáninformatikai Tanszék egyetemi tanára, az egri Eszterházy Károly Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskola professzora, az MTA Könyvtörténeti Munkabizottság elnöke, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság társelnöke. Számos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Könyvszemle főszerkesztője. Kutatási területe a kora újkori könyvtörténet, az európai írott kulturális örökség. Jelenleg „A kincstártól a könyvtárig: tanulmányok Esterházy Pálról, udvari kultúrájáról és mecenatúrájáról” Országos Kutatási Alapprogram vezető kutatója.
Tudományos munkája Európa szerte ismert (Franciaország, Olaszország – 2004.), szakmai tevékenységét hazánkban pedig 2011-ben Széchenyi-díjjal ismerték el.
Dr. Pallós Nikoletta
Jogász. Jogi diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2003-ban, doktori (PhD) fokozatát 2011-ben a Szegedi Tudományegyetemen szerezte. 2007-től ügyvéd, 2011-től az Alkotmánybíróság tanácsadója, 2019-től a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogram vezetője. Jelenleg a Batthyány Lajos Alapítvány főigazgatója. Kutatási területe a polgári eljárásjog aktuális tendenciái az Európai Unió területén.
Tordai Teri
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, Érdemes és Kiváló művész. Már főiskolásként filmezni kezdett, feltűnő szépsége évekig meghatározta szerepkörét. Az 1960-as évek második felétől számos külföldi filmben játszott főszerepeket, és néhány évig a német nyelvterület legnépszerűbb sztárjai közé tartozott. Lánya, Horváth Lili, aki szintén a színészi pályát választotta: anya és lánya mind színpadon, mind filmen játszott már együtt. Az 1980-as évek közepétől főleg színpadon játszik, 2001. óta az Újszínház társulatának tagjaként számos nagyszerű szerepben láthatta őt a közönség. Minden szerepét teljes odaadással és maximális szakmai alázattal alakítja. Elkötelezett munkássága, melyet a magyar kultúra népszerűsítéséért végez, vitathatatlan.
Dr. J. Újváry Zsuzsanna
PhD történész, Aranyérmes Mestertanár, a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja, nyugalmazott egyetemi docens, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara Történelemtudományi Intézetének oktató tanára; a Kortárs Női Reflexiók Fóruma Amina Mundi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. A PPKE BTK Doktori Iskola Társadalom- és Életmód-történeti program alapítója tagja, majd vezetője 2020-ig. A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület (ZMTE) örökös dísztagja és a Tudományos Tanács titkára, a KJF-ZMTE történelemtanár-továbbképzések előadója határon innen és túl. A tudományos történész-utánpótlás nevelésében 1999-2007 között az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) Humán Szekciójának országos alelnöke, 1999-től a kari TDK-munka elnöke. Több OTDK kitüntetésben részesült. Fő kutatási területe a XVI–XVII. századi magyar társadalom, főnemesség és asszonyaik (főként a Batthyányak, Esterházyak) élete, illetve a török ellenes harcok és az oszmán-magyar viszony a hódoltság alatt.