Batthyany.hu | A család története
150
page-template-default,page,page-id-150,page-child,parent-pageid-134,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-title-hidden,qode_grid_1300,side_area_uncovered_from_content,footer_responsive_adv,qode-theme-ver-16.8,qode-theme-bridge,wpb-js-composer js-comp-ver-5.5.2,vc_responsive

A család eredete

A hagyomány a család eredetét az Örs nemzetségre vezeti vissza. A család első birtokai a Balaton északi partjain voltak, a család első nevét is Kővágóörsről vette. Az első, folyamatosan kimutatható leszármazással bíró ős, Kővágóörsi I. (Kis) György idején, 1398-ban kerül az innentől fogva névadó, Fejér vármegyei Battyán a család birtokába. Vele, az esztergomi főkapitánnyal kezdődik a család felemelkedése. A család első országos jelentőségű szereplője az 1520-ban elhunyt Batthyány I. Boldizsár lesz.Kőszegi várnagy, Vas vármegyei főispán, főkamarás, jajcai és boszniai bán. Ő kapja a család nevezetes címerét, rajta a kicsinyeit saját testével tápláló pelikánnal. Fia Batthyány II. Boldizsár, akinek testvére, Batthyány I. Ferenc az első a család részletesebben ismert életrajzzal bíró tagjainak sorában.

A kereszténység védőbástyájaként – a császárváros és a monarchia vonzásában

A család történetét – ahogy az egész országét – a XVI. században az Oszmán Birodalomnak az iszlám nevében történő hódítása határozza meg. A Magyar Királyság délebbi területein fekvő birtokok elvesztésével és az 1520-as évekbeli vas vármegyei birtokadományozásokkal a család törzsterülete az ország nyugati határára tevődött át. A család fő feladata innentől fogva két évszázadon át a királyság megmaradt területeinek a törökkel szembeni megvédelmezése lesz. Ez időben a Batthyány birtokok etnikai összetétele is átalakul. Már a török 1529-es, Bécs sikertelen ostromával végződő és 1532-es, Kőszegnél megtorpanó hadjárata nyomán nagy mértékű elnéptelenedés következett be a Nyugat-Dunántúlon, így a Batthyány birtokokon is. A megfogyott lakosság helyére a török elől menekülő, nagy számú horvát népesség költözött és így alakult ki Vas-vármegye és különösen a korabeli Batthyány birtokok jellemző, hármas (magyar-német-horvát) etnikai összetétele. Az Oszmán Birodalom felől nézve a Batthyány birtokok már rendkívül közel helyezkednek el császárváros Bécshez, így a Batthyányak birtokai különleges stratégiai jelentőséggel is bírtak. Emiatt is lehetett a család a Habsburg monarchia rendkívül fontos támasza. Különösen Batthyány III. Boldizsár és Batthyány I. Ádám volt a törökök nagy ellenfele. Ugyanakkor a XVI-XVII. század kevéssé kifejlett központi hatalmának idején, a Batthyányak, nagyhatalmú főurakként sok kellemetlenséget is okozhattak a Bécsben székelő császárnak-királynak. A Batthyányak családi kapcsolatai is a kialakuló viszonyoknak megfelelően fejlődnek. A család nemcsak a Magyar Királyság hagyományos, dunántúli, jelentős részben horvátországi főúri családjaival kerül családi kapcsolatba (pl. Zrínyiek, Illésházyak), hanem a Habsburg monarchia osztrák, cseh, itáliai arisztokráciájával is.

Kultúra, Reformáció, Katolikus hit

A török hódítás, különösen Buda 1541-es eleste után királyi székhely nélkül maradt az ország. Így különleges szerep hárult a főúri udvarokra, amelyek a korabeli élet társadalmi-kulturális centrumai lettek. A Batthyányak nevezetes udvara Németújváron került kialakításra. Az itteni udvari élet nemcsak a szűkebb életkeretekre volt jótékony hatással, hanem a művelt és képzett arisztokraták (pl. Batthyány III. Boldizsár) levelezésükkel, utazásaikkal vittek hírt hazánkról Európában, valamint a külföld tapasztalatait, példáit is közvetítették. Az udvari világban a gyakran a harctereken helyt álló férfiakon kívül a nőknek is fontos szerep jutott, akik persze nem csak a kellemes vagy éppen létfontosságú kérdések körül forgó társalgásokból, hanem a háztartás asszonyi teendőiből (gyógyszerkészítés, szappanfőzés, zsákfoltozás, stb.) is kivették részüket. A világ, mint mindenkor – ha nem is mindig ugyanolyan ütemben – ebben az időben is változásokon ment keresztül, mind technikai, mind szellemi téren. A korszak legnagyobb változását a reformációjelentette. A XVI. században a Batthyány család is csatlakozott a protestantizmushoz. A hazai viszonyoknak megfelelően kezdetben nehezen elkülöníthető, hogy a család valamely tagja a reformáció lutheri vagy kálvini ágát vallotta. A család legmeggyőződésesebben protestáns tagja, Lobkovicz Poppel Éva a lutheri, tehát evangélikus irányzatot pártolta. A protestáns felekezetek és a katolikus megújulás harcát – mely ez esetben valóban inkább szellemi küzdelmet jelentett – Jézus Társasága, tehát a jezsuiták felbukkanása fogja utóbbi javára eldönteni. Batthyány I. Ádám is a reformátusnak született, a jezsuita esztergomi érsek, Pázmány Péter hatására fog katolizálni, bevezetve a családot a Dunántúl katolikus arisztokrata családjainak sorába. Az ő fiaitól fog a család két fő ága származni, Kristóftól a hercegi (vagy idősebbik) ág, míg Páltól a grófi (vagy ifjabbik) ág.

Újjáépíteni egy országot – a Barokk kor

Nemcsak a megmaradt haza védelme, hanem a török kiűzése is a Batthyányak hathatós közreműködésével történik, ugyanakkor nem kis megrázkódtatások közepette. 1683-ban Batthyány II. Kristóf is a Bécs ellen vonuló török-kuruc haddal tart. Fia Batthyány II. Ádám már ugyanakkor teljességgel kitünteti magát a hon visszafoglaló harcokban, nem véletlen aztán, hogy a Habsburg monarchia hadügyeiben elöljáró Theodor Strattmann családjából választ feleséget. Amennyire meghatározta az előző korszakot a török előretörése, ugyanannyira meghatározza a XVIII. század országos és családi történetét az, hogy a török kiűzése után gyakorlatilag egy teljes országot kell újrateremteni. Ebben, a későbbi fejlődést és válaszutakat lehetővé tevő, a nemzet szempontjából kulcsfontosságú időkben voltak Batthyányak az ország kiemelkedő szereplői. Batthyány Lajos Ernő az ország főméltóságait viselve, kancellárként és nádorként munkálja a dinasztia és nemzet együttműködését, testvére Batthyány Károly József a török és nyugati hadszíntéren egyaránt védte a békés fejlődést biztosító monarchia határait. A Batthyányak az őket jellemző gonddal fejlesztik a török kiűzése után nagymértékű vásárlásokkal is gyarapított birtokaikat, épülnek a mintául szolgáló, az ország képét ma is meghatározó barokk templomok, kastélyok. A nádor létrehozza az ország levéltárát, a birtokok igazgatásában is folyamatos a fejlődés. A dinasztiával való kapcsolat, az európai minták alkalmazása a XVIII. század Batthyányainak esetében nem kerül szembe a hazafisággal. Batthyány József esztergomi érsekként ugyanolyan mellszélességgel állt ki a Katolikus Egyház és Magyar Királyság mellett a felvilágosodás II. József által képviselt szélsőséges tendenciáival szemben. Ez esetében a magyar történelem emlékeinek különleges gonddal történő gyűjtésében is megnyilvánult.

A család hercegi ágába – Károly József, a hadvezér kap hercegi címet a trónörökösök, a későbbi II. József és II. Lipót neveléséért – a Strattmann családból eredő hitbizomány kerül. A hitbizomány spanyol eredetű intézmény, alapítása királyi engedélyhez kötött, a benne foglalt birtokok jelentős kedvezményt élveznek az eladósodással szemben és ami a legfontosabb, hogy mivel csak egy kézben örökíthető – a család legidősebb férfitagja örökli, (ez esetben a hercegi címmel és a Strattmann névvel egyetemben) – a család ingatlanvagyonának jó részét megvédi az elaprózódástól. A hitbizomány, mint óriásbirtok a későbbi korszakokban számos támadásnak lett kitéve, a modern történeti kutatások azonban pozitív szerepét igazolják, mintagazdaságként, a technológiai innovációk közvetítőjeként, a tulajdonosok társadalmi-kulturális mecénási tevékenységének alapjaiként. A család grófi ága a XVIII. század során válik szét három alágra, a pinkafői, éleskői és zsigmondi ágra.

Gyorsuló idők – új konfliktusok

A XVIII. század történései megteremtették az alapot az ország történelmének későbbi fejlődéséhez. A felvilágosodás, a francia forradalom, a napóleoni háborúk egész Európával együtt Magyarországot is megrázták, de a fejlődésben még fontosabb tényezőt jelentettek a technológia és gazdaság változásai. A rohamos tempóban jelentkező tömegkommunikációs eszközök, elsősorban a hírlapok, napilapok, valamint a technológiai újítások, mint a gőzgép és a nyomában születő vasút nemcsak a fejlődés, hanem az annak irányában kiütköző ellentétek irányába is mutattak. Így lett a XIX. század irányító eszméje a nacionalizmus. A különböző nemzeti törekvések 1848-ra vezettek a Habsburg monarchiát szétfeszítő nagy konfliktusig (Bécsben, Prágában forradalmak, Itáliában, legtovább Magyarországon szabadságharc és polgárháború). E meglehetősen válságos időben a Batthyány család tagjai eltérően foglaltak állást. Míg Batthyány Fülöp hercega monarchián belüli addigi út folytatása mellett foglalt állást, vele szemben Batthyány Kázmér úgy gondolta, hogy a dinasztiával való szakítás után is egyszerre biztosítható az ország fejlődése valamint a magyarság hegemóniájának fenntartása a Kárpát-medencében. Batthyány Lajos, az ország első miniszterelnöke, valahol a kettejük között elhelyezkedő politikai felfogást vallva esett áldozatul a szabadságharc bukása utáni megtorlásnak. A súlyos ítéletben feltehetőleg nagy szerepet játszott, hogy Batthyány Lajos az addigi története során a Habsburg monarchia támaszának számító család tagjaként minősülhetett pártütőnek.

A XX. század és a jelen

A család történetét a továbbiakban a nemzeti-nemzetállami lét munkás, boldog, konfliktusos hétköznapjai és nagy krízisei határozzák meg. A dualizmus idején a család országos jelentőségű politikusa Batthyány Tivadar (1859-1931). Batthyány-Strattmann Ödön 1914-es halálával kihal a család eredetileg főága, a hercegi cím, a hitbizomány és a hozzá kapcsolódó név pedig a pinkafői szentéletű szemorvosra, a 2003-ban boldoggá avatott Batthyány-Strattmann Lászlóra száll. Batthyány-Strattmann László különleges élete mellett azért is kulcsfontosságú szereplő, mert a család gyakorlatilag az ő utódaiban él tovább. Az I. világháború tragédiája a Batthyányakat is érinti, Batthyány Tamás (1875-1915) a fronton áldozza életét az országért, a trianoni békeszerződés következtében pedig a család legősibb birtokait, köztük a családi fészeknek számító Németújvárt is elcsatolják Magyarországtól. A II. világháború során, legkésőbb az 1956-os forradalom után a család valamennyi tagja Nyugatra távozott. Az emigráció során a bármennyire szétszóródott családtagok – Dél-Amerikában és Ausztriában éltek közülük a legtöbben – összetartó családot alkottak. Az újrakezdés esélyét a Szovjetunió által egyben tartott szocialista tábor összeomlása és az 1989-es magyarországi rendszerváltás teremtette meg. Ma újra adott a lehetőség, hogy a család hagyományainak megfelelően, hazája szolgálatában vigye tovább évszázadokra visszanyúló örökségét.

Epilógus

A Batthyány család történetének megismerése azért is lehet érdemes, mert általa fontos szempontokra tehetünk szert hazánk egész története tekintetében. Bár a kelleténél kevésbé értékeljük, a történelemtudomány elmúlt két évszázados fejlődésének köszönhetően mára az egymást követő generációk kutatóinak áldozatos munkálkodását felhasználó, ám a korábbi idők kötelező pozitív vagy negatív elfogultságait, előítéleteit nélkülöző szaktudományos munkák képezhetik az információszerzés alapját. Az örökölt szemlélet bizonyos egyoldalúságát jellemzi, hogy a nemzeti büszkeségre igencsak okot adó, mégis sajátosan beárnyékolt XVIII. század történelmét egészen a legutóbbi időkig inkább az osztrák történetírás munkájából ismerhetjük. Az interneten is egyre több, akár nem is feltétlenül hivatásos történészek által készített, igényes, megbízható és informatív oldal áll rendelkezésre. A tájékozódást kiegészíthetik a nem feltétlenül a Batthyány család történetét feldolgozó, ám egy (vagy több) korszak egészéről, család történetéhez több szálon kapcsolódóan áttekintést adó munkák. Ilyen művet jelenthet például egy olyan, egy történelmi személyiség belső világába bepillantást engedő egyedülálló kordokumentum, mint Széchenyi naplója (SzéchenyiIstván: Napló, Budapest, 1982.). Az ország történelméről átfogó munkák közül érdemes kiemelni az 1976-tól megjelenő, eredetileg 10 részesre tervezett, végül 8, egyenként két kötetes résszel megjelenő Magyarország történetesorozatot. A legutóbbi ilyen sorozat a 2009-2010-es kiadású 24 kötetes Magyarország története. Különleges mű az éppen az 1949-es B listázása után a Batthyány József érsek által is megalapozott Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban könyvtárosként dolgozó római katolikus pap, Pezenhoffer Antal (1893-1973) által írt A magyar nemzet történelme. A 13 kötetes, a magyarországi kommunista diktatúra legnagyobb szabású szamizdatjának számító munkában Pezenhoffer Antal az ország történetének elmúlt 500 évét vette szemügyre, azt az időszakot, amelyben a Batthyány család is már számottevő szerepet játszott. A mű szándékoltan nem egy szaktudományos munka pártatlanságával íródott és megfogalmazásait érdemes helyenként kritikával kezelni. Ugyanakkor különleges értéke, hogy a megelőző idő szinte valamennyi, itthon számottevő történettudományi munkájának ismeretében és felhasználásával íródott. A műben számos elfeledett, vagy a szaktudományos munkákban is csak a legutóbbi időkben feltűnő adatot, érdekes adalékot találhatunk. A provokatív, ugyanakkor nagy tájékozottságról és ítélőerőről tanúskodó munka minden a magyar nemzet történelme iránt érdeklőnek érdekes olvasmány lehet. A Batthyány család történetéhez kapcsolódó irodalmat tematikus csoportosításban is feltüntetjük.