Batthyány III. Boldizsár(1537/43-1590)
Batthyány III. Boldizsár a család történetének egyik legnevezetesebb szereplője. Szülei Batthyány Kristóf (?-1570) és Svetkovics Erzsébet voltak. Francia és németalföldi tanulmányi útjáról az ország egyik legműveltebb főuraként tért haza, nyolc nyelven beszélt. Már szüleit is protestánsként lehet elkönyvelni és Franciaországban töltött két év alatt, (1560-1562) az ott dúló katolikus-hugenotta polgárháború élményei is a protestantizmus iránti elkötelezettséget erősítették meg benne. A reformáció ekkori hazai szakaszára jellemző módon ugyanakkor nem lehet egyértelműen megmondani, hogy Boldizsár inkább a lutheri vagy a kálvini irány követője volt. 1566-ban veszi feleségül a szigetvári hős lányát, Zrínyi Doricát (1550-1620). A bécsi császári-királyi udvar legközvetlenebb körébe tartozott, esküvője idején vitte volna magával a birodalmi gyűlésre II. Miksa császár, akinek 1563-es pozsonyi magyar királlyá koronásánál étekfogómester, 1575-ben Rudolf cseh királlyá koronázásánál pedig Prágában főasztalnokmester. A török elleni harcban is tevékeny részt vállalt. Katonai működésének legnagyobb diadalát 1580-ban Gábornoknál aratta, mely csatában Szkander bég és három másik török fővezér is elesett.
Tevékenységének központja a nagyatyai nagybátyja, pártfogója Batthyány I. Ferenc (1497-1566) által kialakított németújvári udvar volt. A protestáns szellemi központként működő udvarban Batthyány Boldizsár a korban kiemelkedő méretű, 1000 kötetes könyvtárat gyűjtött. A könyvtár tematikájának egyik jellemzője az alkímia iránti érdeklődés. Az alkímia nem egyszerűen a később a modern kémia és fizika által lefedett természettudományos jellegű kutatást, kísérletezést jelentett, hanem egyfajta világnézet alapjául is szolgált. Batthyány Boldizsárról könyveit ismerve az is elképzelhető, hogy az elsősorban protestánsok körében népszerű, a XVI. században modernek számító paracelsiánus alkímia követője volt. Boldizsár nemcsak felhalmozta a könyvekből, tudós kapcsolatokból származó tudást, hanem saját laboratóriumában végezte kísérleteit. Az alkímia művelése Boldizsárnál összefüggött a gyógyászat iránti érdeklődéssel, mely a korban a gyógynövények nagy szerepe folytán szintén elválaszthatatlan volt a botanikától. Boldizsár kapcsolatban volt kora egyik legnagyobb természettudósával, botanikusával, a flamand Carolus Clusiusszal (1526-1609). A tudóssal komoly levelezést folytatott és németújvári birtokán vendégül is látta őt. Az ő révén kerültek hazánkba először az Újvilág olyan növényei, mint a burgonya, a paradicsom és a paprika. A tudós az itt töltött idő alatt készítette 1601-ben kiadott művét a dunántúli gombafajokról, amely a benne tárgyalt fajták magyar neveinek közlése miatt nyelvünk egyik rendkívül fontos történeti dokumentuma. Boldizsárnak az alkímia iránti érdeklődését a Batthyányak az a sajátossága is motiválhatta (a magyar arisztokráciával összevetésben), hogy a családnak bányái voltak nyugat-magyarországi, majd ausztriai birtokain. Boldizsárnak Vas megyében voltak vas- és rézbányái. Fokozott érdeklődést mutatott a fémlelőhelyek, vagy akár kincsek fellelésének módszerei (például a varázsvessző), vagy a fémek tulajdonságainak átalakítására, befolyásolására szolgáló eljárások iránt.
irodalom:
MonokIstván: A Batthyány család németújvári udvara és könyvtári műveltsége, In: Kék vér, fekete tinta. Arisztokrata könyvgyűjtemények, 1500-1700., Szerk.: MonokIstván, Budapest, 2005. 87-104.
http://real.mtak.hu/18776/1/Monok_Kek_ver_Batthyany_2005.pdf
Bobory Dóra: Batthyány Boldizsár titkos tudománya – Alkímia, botanika és könyvgyűjtés a tizenhatodik századi Magyarországon, Budapest, 2018.