Batthyany.hu | Történelemformáló személyek
154
page-template-default,page,page-id-154,ajax_fade,page_not_loaded,,qode-title-hidden,qode_grid_1300,side_area_uncovered_from_content,footer_responsive_adv,qode-theme-ver-16.8,qode-theme-bridge,wpb-js-composer js-comp-ver-5.5.2,vc_responsive

A Batthyány család története egy egyedülálló múltú, nagy hagyományokkal rendelkező család története. Ugyanakkor, ahogy minden családban, itt sem volt két ugyanolyan szereplő, a család történetében a legkülönbözőbb, sokszor egymással ellentétesnek tűnő életutak tűnnek szemünkbe. A Batthyány család történetének áttekintése azért is szolgálhat különleges élménnyel, mert a közelebbi vizsgálódás során arra is felfigyelhetünk, hogy nem csak a leginkább előtérben levő személyek – hadvezérek, politikusok – gyakoroltak hatást a család, a szűkebb pátria, a nemzet történelmére. A csendes munkálkodásban töltött, valamiképpen háttérben maradó életművek – nők, gazdálkodók, tudós papok – akár még inkább különleges értéket jelenthetnek a kortársak vagy az utókor számára.

Batthyány-Strattmann Boldog László herceg (1870-1931)

Batthyány-Strattmann Boldog László herceg(1870-1931):

„Szeretem a hivatásom, a beteg megtanít Istent egyre jobban szeretni, s Istent szeretem a betegben, s a beteg többet segít nekem, mint én neki! (…) Oly sok szívszeretetet adhatok, hisz a szegény betegek oly sok szeretetre vágynak. Adja Isten, hogy az ő dicsőségére sokaknak segíthessek. Megvigasztalhassam őket, s szívüket hozzád vezethessem!”

A család grófi ágának pinkafői al-ágáról származó Batthyány-Strattmann László személyes törések és tragédiák árnyékában lett azzá az emberré, aki 1926-ban az előbbi bejegyzést hagyta naplójában. Batthyány II. József György (1836-1897) és Batthyány Ludovika (1843–1882) gyermeke. Ludovika számos gyermeke hunyt el még a gyermekágyban és a feleségétől egyre jobban távolodó apának számos házasságon kívüli kapcsolata lesz. 1879-ben Ludovika újságból értesül róla, hogy férje (már mint evangélikus) elvette anyja társalkodónőjét, a jóval idősebb Kornis Antóniát. Ludovika a történtek után nem sokkal hunyt el, mindössze 38 évesen. László tizenévesen a Bécshez közeli Kalksburg jezsuita gimnáziumban tanul. Problémás magaviseletű diák, orvosi hajlamairól diáktársait a vizsgák előtt enyhén megbetegítő kotyvalékai árulkodnak. 1885-ben Kalocsán tanul tovább, az érettségit, mivel szemtelensége miatt innen elbocsátják, Ungváron kell letennie. Bécsben jár egyetemre, komolyabb elképzelés nélkül, a bölcsészkarra is 1893-ban iratkozik be. Egy felületes kapcsolatból születik gyermeke 1896-ban. Feltehetőleg ez az esemény rázza meg és bírja az orvosi tanulmányok folytatásának céltudatos elhatározására. Az anyáról és gyermekéről – akiből majd tanítónő lesz – élete végéig gondoskodott. 1897-ben hal meg apja, akinek ott van halálos ágyánál és akivel sikerül kibékülnie. 1900-ban végez az orvosi egyetemen. 1898-ban veszi feleségül az erősen vallásos Maria Teresia Coreth grófnőt. A házasságkötés után gazdag gyermekáldás köszönt rájuk. 1905-ben, 4 évesen hal meg első kislányuk, Mizike. Batthyány László ezt követő gyásza során változik a vallást teljességgel megélő emberré. Rögtön az orvosi tanulmányok befejeztével Köpcsényben nyit magánkórházat és szemműtétekre specializálódik. A szegényebb betegek műtétjeit ingyen végezte, rendelőjének híre rohamosan terjedt, már 1903-ban különvonat szállította a pácienseket hozzá. Ha minden igaz, élete végéig 30 ezer szemműtétet hajtott végre. 1915-ben, a királyi jóváhagyás értelmében, Batthyány Gusztáv fiának, Batthyány-Strattmann Ödönnek(1826-1914)halálával, ő örökli a hercegi címet, Strattmann-hitbizományt és nevet. 1916-ban feleségével, Ödön fiával egyetemben belép a világiak számára elérhető ferences harmadrendbe. Az I. világháború viszontagságait áldozatos munkával igyekszik enyhíteni, aVörös Kereszt hadiékítményes első osztályú díszjelvényével is kitüntetik.A trianoni békediktátum alapján Ausztriához csatolt Köpcsényt elhagyja, új kórházát a család hagyományos központjában, Körmenden rendezi be. A hívek lelki épségéért is gondot viselő herceget 2003-ban avatta boldoggá szent II. János Pál pápa. Egész tevékenységére és a család sorsát meghatározó személyére jellemző gesztussal változtatja meg a család címerében szereplő mottót, mely így ekképpen szól: „Fidelitate et caritate”, azaz: hűséggel és szeretettel. A Batthyány család valamennyi ma élő tagja 12 gyermeke valamelyikének leszármazottja.

Irodalom:

TILLAI Gábor: Dr. Batthyány-Strattmann László, 1-7., Hetedhéthatár, 2004. Január 9.

http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=10959

Boldog Batthyány-Strattmann László, Magyar Kurír, 2018, január 22.

https://www.magyarkurir.hu/hirek/boldog-batthyany-strattmann-laszlo-20150122

PUSKELY, Mária: Batthyány hercegorvos, Ősök, elődök, kortársak, utódok körében, Szombathely. 2014.

Batthyány Lajos Gróf (1807-1849)

Batthyány Lajos miniszterelnök(1807-1849)

Batthyány Lajos gróf a legismertebb Batthyány. Sajátos, hogy ehhez képest nem a család legjelentősebb szereplőit felvonultató, előkelőbb hercegi ágról, hanem a Batthyány I. Ádám(1610-1659) második fiától, Páltól (1639-1674) eredő grófi (vagy ifjabbik) ágról származott, annak is zsigmondi al-ágáról. Szülei Batthyány József Sándor (17771812) és a Lomniciai Skerlecz család sarja, Skerlecz Borbála (1779–1834). Apja ötéves korában hunyt el, édesanyjával, a könnyelmű özveggyel való kapcsolatát konfliktusok jellemezték, Batthyány Lajos értelmes, ám dacos, nehezen kezelhető fiatalember volt. Miután a zágrábi jogi akadémián tanul és rövid katonai pályafutást tesz, az anyjával való pereskedést követően 24 évesen kezdi meg birtokai igazgatását. Zichy Antóniát (1816-1888) 1834-ben veszi feleségül. Zichy Antóniától, aki figyelemfelkeltő közszerepléseivel férje politikájának fontos támogatója volt, három gyermeke született. Az 1839-40-es országgyűléstől lép fel komolyabban a politika mezejére, története során aulikus, az uralkodóházhoz természetszerűleg lojális arisztokrata család sarjaként, markáns ellenzéki programot képviselve.

Míg Széchenyi erkölcsi tekintélye folytán, majd Kossuth szónoki képessége és publicisztikája révén lett a hazai politika kiemelkedő alakja, Batthyány Lajos elsősorban fellépésének imponáló fölénye, a megközelíthetetlenség személyét körülvevő különleges nimbusza miatt tehetett szert vezető szerepre ellenzéki körökben – természetesen sokat nyomott a latba, hogy arisztokrata volt, de például nem volt olyan gazdag, vagy előkelő származású, mint Batthyány Kázmér. Batthyány Lajos 1848. március 17-ével lett Magyarország első miniszterelnöke. Tisztségéről október 2-án mondott le, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a monarchián belül nyílt fegyveres konfliktus vette kezdetét a magyar kormánnyal. Bár 40-es évekbeli politizálása során mindvégig élesen szemben állt a kormányzati politikával, 1849 januári pesti elfogatása után, védekezésében mindvégig hangsúlyozta tetteinek törvényességét, az uralkodóházhoz való hűségét. A halálos ítéletet eredményező perdöntő vádpontok közül kiemelkedik nyugalmazott császári, királyi tisztként a nemzetőrséghez való csatlakozása; az Itáliában már hadiállapotba kerülő osztrák kormányzattal való megegyezés elmulasztása; a felségjogokba eső pénzkibocsátás; szentesítés nélküli újoncozás,  az októberi bécsi forradalomban játszott állítólagos szerepének egyébként nem igazolt vádja – amely különösen súlyos vád volt ez Latour hadügyminiszter meglincselése kapcsán. Fontos megállapítani, hogy Batthyány Lajosnak nem állt szándékában elszakítani Magyarországot a Habsburg Monarchiától. 1849. október 6-án Pesten, az egykori Újépület udvarán érte a halálos ítélet, ahol ma örökmécses emlékezik meg róla.

 

Irodalom:

KÁROLYI Árpád: Németujvári gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pöre I. A pör története, Budapest, 1932.

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Books_06_184849SzabadsagharcKossuthEmigracio_0445_Batthyany_Lajos_elso_magyar_miniszterelnok_fobe_1_1014/?pg=0&layout=s

KÁROLYI Árpád: Németujvári gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pöre II. Pöriratok és államiratok, Budapest, 1932.

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Books_06_184849SzabadsagharcKossuthEmigracio_0446_Batthyany_Lajos_elso_magyar_miniszterelnok_fobe_2_1014/?pg=0&layout=s

MOLNÁR András: Batthyány Lajos gróf és ősei, Vasi Szemle, 61 (2007), 4., 387-393.

http://www.vasiszemle.hu/2007/04/molnar.htm

ÁCS, Tibor: Az ifjú Batthyány, Életünk25., (1987), 3. 270-279.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Eletunk_1987/?pg=286&layout=s

Batthyány I. Ferenc (1497-1566)

Batthyány I. Ferenc(1497-1566)

Batthyány I. Ferenc a család történetének első részletesebben ismert életrajzú szereplője, felesége Svetkovics Katalin volt. Horvát bán, ugyanakkor a család törzsterülete az ő idejében tevődik át a horvát és dél-dunántúli részekről az ország nyugati határára. Részt vett a Dózsa-féle parasztfelkelés leverésében, valamint a mohácsi ütközetben, a jobb szárny vezérletét bízták rá. A mohácsi csatavesztés után rövid ideig Szapolyai Jánoshoz pártol, majd I. Ferdinánd királyhoz 1527-ben visszatérve kapja a rohonci és szalónaki uradalmakat. Németújvár uradalmát – ahonnan a család nemesi előnevét is veszi még a mohácsi csata előtt, 1524-ben kapta. A törökkel szembeni legnagyobb haditette Sárvár várának felmentése 1532-ben. A XVI. század első felétől a család általa kialakított németújvári udvara egész Nyugat-Magyarország kiemelkedő társadalmi-kulturális központja, itt nevelkedik unokaöccsének Batthyány Kristófnak fia, a nevezetes Batthyány Boldizsár és felesége, Zrínyi Dorica is. I. Ferenc még katolikus volt, a család csatlakozását a reformáció áramlatához utána számíthatjuk. Miksa 1563-as magyar királlyá koronázásakor ő viheti a Szent Koronát. Utód nélkül hunyt el, ellentétben a mohácsi csata előestélyén feleségének küldött levélben sajátos módon megfogalmazott szándékával. Közéleti és kulturális örökségét unakaöccse és fia vitték tovább.

Irodalom:

PÁLFFY Géza: A Batthyány család a törökellenes határvédelemben a XVI-XVII. században, Hadtörténelmi közlemények, 122. (2009), 2. 321-356.
http://epa.oszk.hu/00000/00018/00059/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_2009_02_321-356.pdf

1526 – Egy füst alatt…, mohacsi-csata.hu, 2014. szeptember 28.
http://mohacsi-csata.hu/content/1526-egy-füst-alatt

Batthyány III. Boldizsár (1537/43-1590)

Batthyány III. Boldizsár(1537/43-1590)

Batthyány III. Boldizsár a család történetének egyik legnevezetesebb szereplője. Szülei Batthyány Kristóf (?-1570) és Svetkovics Erzsébet voltak. Francia és németalföldi tanulmányi útjáról az ország egyik legműveltebb főuraként tért haza, nyolc nyelven beszélt. Már szüleit is protestánsként lehet elkönyvelni és Franciaországban töltött két év alatt, (1560-1562) az ott dúló katolikus-hugenotta polgárháború élményei is a protestantizmus iránti elkötelezettséget erősítették meg benne. A reformáció ekkori hazai szakaszára jellemző módon ugyanakkor nem lehet egyértelműen megmondani, hogy Boldizsár inkább a lutheri vagy a kálvini irány követője volt. 1566-ban veszi feleségül a szigetvári hős lányát, Zrínyi Doricát (1550-1620). A bécsi császári-királyi udvar legközvetlenebb körébe tartozott, esküvője idején vitte volna magával a birodalmi gyűlésre II. Miksa császár, akinek 1563-es pozsonyi magyar királlyá koronásánál étekfogómester, 1575-ben Rudolf cseh királlyá koronázásánál Prágában főasztalnokmester. A török elleni harcban is tevékeny részt vállalt. Katonai működésének legnagyobb diadalát 1580-ban Gábornoknál aratta, mely csatában Szkander bég és három másik török fővezér is elesett.

Tevékenységének központja a nagyatyai nagybáty és pártfogó Batthyány I. Ferenc (1497-1566) által kialakított németújvári udvar volt. A protestáns szellemi központként működő udvarban Batthyány Boldizsár a korban kiemelkedő méretű, 1000 kötetes könyvtárat gyűjtött. A könyvtár tematikájának egyik jellemzője az alkímia iránti érdeklődés. Az alkímia nem egyszerűen a később a modern kémia és fizika által lefedett természettudományos jellegű kutatást, kísérletezést jelentett, hanem egyfajta világnézet alapjául is szolgált. Batthyány Boldizsárról könyveit ismerve az is elképzelhető, hogy az elsősorban protestánsok körében népszerű, a XVI. században modernek számító paracelsiánus alkímia követője volt. Boldizsár nemcsak felhalmozta a könyvekből, tudós kapcsolatokból származó tudást, hanem saját laboratóriumában végezte kísérleteit. Az alkímia művelése Boldizsárnál összefüggött a gyógyászat iránti érdeklődéssel, mely a korban a gyógynövények nagy szerepe folytán szintén elválaszthatatlan volt a botanikától. Boldizsár kapcsolatban volt kora egyik legnagyobb természettudósával, botanikusával, a flamand Carolus Clusiusszal (1526-1609). A tudóssal komoly levelezést folytatott és németújvári birtokán vendégül is látta őt. Az ő révén kerültek hazánkba először az Újvilág olyan növényei, mint a burgonya, a paradicsom és a paprika. A tudós az itt töltött idő alatt készítette 1601-ben kiadott művét a dunántúli gombafajokról, amely a benne tárgyalt fajták magyar neveinek közlése miatt nyelvünk egyik rendkívül fontos történeti dokumentuma. Boldizsárnak az alkímia iránti érdeklődését a Batthyányak az a sajátossága is motiválhatta (a magyar arisztokráciával összevetésben), hogy a családnak bányái voltak nyugat-magyarországi, majd ausztriai birtokain. Boldizsárnak Vas megyében voltak vas- és rézbányái. Fokozott érdeklődést mutatott a fémlelőhelyek, vagy akár kincsek fellelésének módszerei (például a varázsvessző), vagy a fémek tulajdonságainak átalakítására, befolyásolására szolgáló eljárások iránt.

Irodalom:

MONOK István: A Batthyány család németújvári udvara és könyvtári műveltsége, In: Kék vér, fekete tinta. Arisztokrata könyvgyűjtemények, 1500-1700., Szerk.: Monok István, Budapest, 2005. 87-104.
http://real.mtak.hu/18776/1/Monok_Kek_ver_Batthyany_2005.pdf

BOBORY Dóra: Batthyány Boldizsár titkos tudománya – Alkímia, botanika és könyvgyűjtés a tizenhatodik századi Magyarországon, Budapest, 2018.

Batthyány II. Ferenc (1573-1625)

Batthyány II. Ferenc(1573-1625)

Vannak feleségek akik inkább férjük miatt lehetnek ismertek, talán az ellenkezőt lehet elmondani Batthyány II. Ferencről, akinél nagyobb hírű szereplője történelmünknek felesége, Lobkovicz Poppel Éva (1585-1640). Batthyány III. Boldizsár és Zrínyi Dorica gyermeke. Protestáns szellemben nevelkedett és apjától eltérően róla határozottan kijelenthető, hogy a reformáció kálvini ágának volt képviselője. Vallási felfogása nyilvánvalóan mutatkozik meg az általa képviselt politikában, a protestáns érdekeket zászlajára tűzve áll Bethlen Gábor mellé, annak 1620-as dunántúli hadjárata idején, sőt a 1621-es nikolsburgi béke után is folytatta a küzdelmet. A Bécs számára komoly zsaroló potenciállal bíró főúr majd csak Pázmány Péter közvetítésével tér vissza II. Ferdinánd király hűségére. Miután részt vesz a zsitvatoroki béke tárgyalásain, 1606-ban kapja adományul Körmend városát. Zeneszerető, híres táncos. Poppel Évának, 1607-es házasságkötésük előtt Balassi Bálint verseivel udvarolt. Temetésén húsz magyar, tizenhét német és öt horvát prédikátor hirdette az igét, reformátusok és evangélikusok egyaránt. A szintén elkötelezetten protestáns feleségtől született fia, Batthyány I. Ádám (1610-1659) lesz az, aki katolizálásával a Batthyány családot véglegesen a nyugat-magyarországi katolikus, udvarhű arisztokrácia sorába fogja vezetni.

Irodalom:

Dr. NAGY Zoltán: A Batthyányak nemzetsége Vas vármegyében – 15 nemzedék jeles személyiségei – 1452-1966, „Batthyány II. Ferenc hivatalból gróf és báró”, Testis temporis – az idők tanúja 19., Körmend, 2007. 10-11.
http://www.kormendplaza.hu/kepek/doc/batthyanynezetseg1_24.pdf

Batthyány I. Ádám (1610-1659)

Batthyány I. Ádám(1610-1659)

Batthyány II. Ferenc és Lobkovicz Poppel Éva gyermeke, a család történetének meghatározó szereplője. Legfontosabb döntése életének, amikor Pázmány Péter lelki útmutatása mellett alig húsz éves korában katolizál. 1630-ban II. Ferdinándtól kap grófi címet és ekkortól kamarásként szolgál a bécsi udvarban. Erős akaratú anyja akarata ellenében nemcsak a vallás kérdésében járta a maga útját: az elszegényedett, itáliai eredetű családból származó Formentini Aurórával (1609–1653)1632-ben szerelemből köt házasságot. 1633-tól németújvári várából irányította a Dunántúl török elleni katonai védelmét, egyszerre viselve a kanizsai és dunántúli főkapitányi tisztet. 1644-es, a Magyar Királyság területére betörő I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel szembeni harcairól naplót vezetett. I. Ádámban tovább élt nagyapja, III. Boldizsár könyvgyűjtő szenvedélye is. Németújvári könyvtárából sajátos módon éppen az általa távozásra szólított protestáns prédikátorok által hátrahagyott, katolikus szempontból káros vagy eretnek voltuk miatt elkülönített könyvek maradtak meg, elsősorban a birtokra települő ferenceseknek köszönhetően. Kedvenc olvasmányai magyar nyelvű imádságos könyvek voltak. Nagy erőkkel fejlesztette birtokait. Körmendnek 1650-ben ad hajdúprivilégiumot, melynek várát 1654-1657 között építtette át teljesen. Idősebbik fiától, II. Kristóftól (1632-1687) számítjuk a család németújvári hercegi, másként idősebbikágát. Kisebbik fiától, Páltól (1639-1674) a család németújvári grófi, másként ifjabbik ágát számítjuk.

Szakirodalom:

KOLTAI András: Batthyány Ádám és könyvtára, A Kárpát-medence koraújkori könyvtárai IV, Budapest-Szeged, 2002.

http://real.mtak.hu/23944/1/Monok_Koltai_KKK_04.pdf

KOLTAI András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén, Győr, 2012.

ÖTVÖS Péter: A németújvári ferences kolostor könyvtára, Vigilia, 1990. 745-748.
http://epa.oszk.hu/02900/02970/00602/pdf/EPA02970_vigilia_1990_10_745-748.pdf

Batthyány II. Kristóf (1632/37-1687)

Batthyány II. Kristóf(1632/37-1687)

Batthyány I. Ádám és Formentini Auróra fia, huszonévesen, 1657-58-ban tesz európai utazást (Itáliában, Svájcban, a Német-Római Birodalomban jár), melyről az inasa által készített napló alapján van részletes tudomásunk. A kor főurai között meglehetősen tipikusnak számító peregrináció – gondoljunk Batthyány III. Boldizsár francia útjára –egyszerre volt zarándoklat, tanulmányút, diplomáciai küldetés, amely során az ifjú megismerhette és elsajátíthatta más országok előkelőinek körében dívó szokásokat. Hazatérve Dunántúli főkapitányként vesz részt a nevezetes 1663-64-es török háborúban. 1666-tól főpohárnokmester, valamint császári, királyi kamarás. 1683-ban, ahogy a felvonulási útvonalon fekvő, megfélemlített Dunántúl szinte egésze, Batthyány II. Kristóf is behódol és csatlakozik Thököly Imrének a Bécs ostromára török szövetségben induló csapataihoz. A császárváros felszabadulása után I. Lipót király szinte rögtön visszafogadja kegyeibe, viszont a főkapitányi posztról le kellett mondania 1685-ben. Kristóf még megélhette Buda 1686-os felszabadulását is, mellyel az ország és a Batthyány család története újabb nagy korszakhatárhoz érkezett. Felesége Palocsai Mária (1644-1686), gyermekük Batthyány II. Ádám (1662-1703). A Batthyány család úgynevezett hercegivagy idősebbágát II. Kristóftól tartjuk számon.

Irodalom:

SZELESTEI NAGY László: Batthyány Kristóf európai utazása 1657-1658, Peregrinatio Hungarorum 2., Szelestei NagyLászló, Szeged, 1988.
http://misc.bibl.u-szeged.hu/29097/1/ph_002.pdf

PÁLFFY Géza: A Batthyány család és a dunántúli határvédelem a XVI-XVII. században, In: Batthyány I. Ádám és köre, Piliscsaba, 41-66.
https://www.academia.edu/7927383/A_Batthyány_család_és_a_dunántúli_határvédelem_a_XVI_XVII._században_

Batthyány II. Ádám (1662-1703)

Batthyány II. Ádám (1662-1703)

Batthyány II. Kristóf és Palocsai Mária fia. Apjával vett részt a török oldalán végzett akciókban. I. Lipót 1684-ben megkegyelmezett apjának és lemondása után fia, II. Ádám vehette át a dunántúli főkapitányi tisztséget. A török kiűzését eredményező háborúnak aztán ebben a minőségben kiemelkedő hadvezére lesz. Részt vette a legfontosabb harcokban, ott volt 1686-ban Buda visszavételénél, szerepet játszott Székesfehérvár és Kanizsa visszafoglalásában. Feltehető, hogy a körmendi várban őrzött török hadi eszközök is az ő hadműveletei folytán kerülhettek jelenlegi helyükre. 1693-tól horvát bán, 12 ezer fős sereg vezére. 1690-ben magyar nyelvű hadászati munkát készít, ez azonban kézirat formában maradt. 1700-tól haláláig országbíró és vas vármegye főispánja. A spanyol örökösödési háború kitörése után Itáliában vezeti csapatait. 1703-ban tragikus hirtelenséggel hunyt el Bécsben, haláláról körülményeit nem ismerjük. Bizalmas kapcsolatban volt a Bécsben többször is megforduló Rákóczi Ferenccel. Az 1690-es évtized vége felé az udvar szemében lassan kompromitálódó majdani fejedelemnek sokat jelentett az udvarhű II. Ádám barátsága, akinek rohonci kastélyában 1698-ban hosszasan időzött. 1692-ben veszi feleségül a család történelmében maradandó nyomot hagyó Strattmann Eleonórát (1672-1741). Érdekesség, hogy míg az ifjú Rákóczi ideálja Strattmann Eleonóra volt, addig a házasságkötés előtt II. Ádám éppen Juliannának, Rákóczi húgának udvarolt. Strattmann Eleonórától II. Ádámnak két különleges pályát befutó fia, Lajos Ernő és Károly József született.

Irodalom:

Dr. NAGY Zoltán: A Batthyányak nemzetsége Vas vármegyében – 15 nemzedék jeles személyiségei – 1452-1966, „Batthyány II. Ádám gróf”, Testis temporis – az idők tanúja 19., Körmend, 2007. 15-16.
http://www.kormendplaza.hu/kepek/doc/batthyanynezetseg1_24.pdf

PÁLFFY Géza: A Batthyány család és a dunántúli határvédelem a XVI-XVII. században, In: Batthyány I. Ádám és köre, Piliscsaba, 41-66.
https://www.academia.edu/7927383

ZSÁMBÉKY Mónika: A Batthyány hercegek ősanyja, Strattmann Eleonóra: egy regényes életút vázlata, Vasi Szemle, 60 (2006), 6., 713-722.
http://www.vasiszemle.hu/2006/06/zsambeky.htm

Batthyány Lajos nádor (1696-1765)

Batthyány Lajos nádor (1696-1765)

Batthyány Lajos Ernő Batthyány II. Ádám és Strattmann Eleonóra fia, testvére a hadvezér Károly (1697-1772). A cseh arisztokrata családból származó Kinsky Teréziával (1700-1775) 1717-ben kötött házasságot, akitől négy fia is születik. Viszonylag korán elhunyt, a török elleni visszafoglaló háborúban aktív szerepet játszó, a családi tulajdont hódoltsági szerzeményekkel gyarapító apja, valamint további birtokokat szerző anyja révén hatalmas gazdagság örököse. Batthyány Lajost családja tekintélye, önnön tehetsége mellett anyja, Strattmann Eleonóra különleges befolyása is az országos vezető pozíciókra predestinálhatta. Kiemelkedő politikai pályafutása során volt kamarás, belső titkos tanácsos, főpohárnokmester, Vas vármegye főispánja, Zala vármegye adminisztrátora, vitéze lett az Aranygyapjas-Rendnek és megszerezte a Szent István rendet is. Karrierje csúcsát az 1751-től haláláig viselt nádori cím jelenti. Batthyány Lajos pályafutása szinte egészében mindvégig kiállt a Habsburgok monarchiája és legfőképpen Mária Terézia mellett, ahogy a Hétszemélyes Tábla rendkívüli vizsgálója kancellárjaként (1732-1746) kulcszerepe volt az 1741-es pozsonyi országgyűlés nevezetes „vitam et sanguinem”felajánlásba és a hétéves háború (1756-1763) idején is.

Batthyány Lajos az örökséget a koronától való vásárlással, családon belüli csereszerződéssel további, elsősorban dunántúli vásárlásokkal gyarapítja, 1746-ban pedig családi birtokainak jelentős részéből hoz létre hitbizományt, ennek a Strattmann-féle hitbizománnyal való kiegészülésével beszélhetünk a Batthyány-Strattmann hitbizományról. Nagy építtető (elsősorban Körmenden), mecénás (számos könyv megjelenését támogatta). Hatalmas dunántúli birtokain a termelést érthető okból kívánta racionalizálni, a jövedelmezőséget egységes igazgatással növelni, ez azonban több helyen, a fő birtokának tekintett Körmenden is, de különösen Kanizsán és a vas vármegyei birtokokon óriási ellenállásba ütközött, amely 1765-66-ra parasztlázongásba csapott át. A nádornak a jobbágyi terhek kérdésében a királynővel is nézeteltérése támadt. A Batthyány birtokok parasztmozgalmai közvetlen előzményét képezték az ügy országos rendezését szándékozó úrbéri pátens 1767-es kiadásának. A Pallas Lexikon szűkszavú szócikkében így számol be Batthyány Lajos haláláról: „Mint hű s hazája érdekeit mindenben előmozdítani törekvő férfiu az egész országban köztisztelet és szeretet tárgya volt, s hogy mily szilárdon gyökerezett szivében a trón iránti törhetetlen érzület, igazolja azon esemény, hogy midőn dinasztikus hűsége kétségbe vonatott s a királynő előtti kegyvesztése tudomására jutott, e feletti bánatában elhalt.” Batthyány Lajos a magyar történelem utolsó olyan nádora, aki nem az uralkodóházból került ki, közkeletű elnevezés szerint az utolsó nemzeti nádor.

Irodalom:

MÓRICZ Péter (szerk.): Batthyány Lajos nádor, Körmend, 2017.

MÓRICZ Péter: Batthyány Lajos nádor halotti beszédeinek Vas megyei vonatkozásai, In: Savaria, A Vas Megyei Múzeumok Értesítője, 34/1, Szombathely, 2011, 321-334.
http://muzeumkormend.hu/sites/default/files/publikacio/pdf/2017-01-01/halotti.pdf

A Pallas Nagy Lexikona, II., Arafele-Békalen, „Batthyány Lajos”, Budapest, 739.
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/PallasLexikon_02/?pg=744&layout=s

KAPOSI Zoltán: A herceg Batthyány-Strattmann hitbizományi uradalmak területi és gazdasági változásai (1746-1945), Uradalmak térben és időben – Baranyai történelmi közlemények 5. 2013. 109-146.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/BARM_tk_5/?pg=110&layout=s

GERT Polster: Die ältere Linie der Familiengeschichte im 18. Jahrhundert. Teil 2: Die Generation am Zenit des Hauses als Grundlage für die folgende Generationen. Der Palatin Ludwig Ernst Graf Batthyány, Burgenlaendische-Heimatblaetter62, (2000), Heft 1, 35-38.
https://www.zobodat.at/pdf/Burgenlaendische-Heimatblaetter_62_4_0017-0042.pdf

Batthyány Károly József herceg (1697-1772)

Batthyány Károly József herceg (1697-1772)

Batthyány Károly Hunyadi Jánoshoz, Hadik Andráshoz, Görgey Artúrhoz fogható formátumú, példátlan módon figyelmen kívül hagyott szereplője korábbi hadtörténelmünknek. Batthyány Lajos nádor öccse,Batthyány II. Ádám és Strattmann Eleonóra fia,a családi hagyományoknak megfelelő katonai pályát futott be. Míg testvére a hátországban volt a monarchia támasza, Károly a harctéren. Batthyány Károly több háborújában harcolt, de legnagyobb szerephez éppen a dinasztia szempontjából legfontosabb, osztrák örökösödési háborúban (1741-1748) jutott. 1743-tól főparancsnokként játszott főszerepet a kulcsfontosságú bajor hadszíntéren, ahol nehéz stratégiai helyzetben is eredményes hadműveleteket vezetett. 1745-ös pfaffenhoffeni diadala a háború egyik sorsdöntő ütközete volt. Tettei nem álltak ellentétben az egyébként valószínűtlennek minősíthető szóbeszéddel, miszerint a Batthyány fiuk, Károly és Lajos a legendás hadvezér, Strattmann Eleonórával egyébként legendás barátságban levő Savoyai Eugén gyermekei voltak. Karrierjének különleges epizódja az 1749 és 1763 között a későbbi II. József főudvarmestereként betöltött tisztség, mely feladatkör legfontosabb részét az ifjú, a kinevezéskor 8 éves főherceg és egy időben két testvérének (köztük a későbbi II. Lipót királynak) nevelése képezte. Batthyány Károly tényleges szerepe a korábbi történeti irodalomban még kérdéses volt, az újabb kutatásoknak köszönhetően ma már tudjuk, hogy állása rendkívül megbecsült és fontos volt, magyar ember ilyen magas szintű tisztséget a bécsi udvarban sem előtte, sem utána nem töltött be. Abban, hogy ő lehetett a trónörökös ayo-ja(nevelésének irányítója, spanyol eredetű kifejezéssel), kiemelkedő katonai tapasztalata volt a döntő tényező.

Hogy miképpen emlékezett vissza József császár egykori nevelőjére, arra érdemes idézni Pezenhoffer Antal művéből a kapcsolat sajátos adalékokkal szolgáló megfogalmazását:„Batthyány a kardot forgatta, nem pedig a könyveket, világos tehát, hogy õ nem lehetett tanítványára vallásilag mételyező hatással. Éppen ellenkezőleg, az volt a baj, hogy a trónörökös „felvilágosult” tanítóihoz képest túlságosan is műveletlen volt, s így az ellentét, melyet velük képezett, csak még jobban fokozta a tanítványban azt a tiszteletet, melyet a modernek tudománya és a haladás iránt érzett. A volt tanítvány később lekicsinylőleg azt mondta Batthyányról, hogy az egész, amit tőle tanult, egy káromkodásszerű durva szó volt.” Bár bécsi rezidenciáján, valamint trautmannsdorfi kastélyában összesen körülbelül több mint 3000 kötetre rúgó könyvtára volt, azért elmondható, hogy Batthyány Károly valóban elsősorban a harcmezőn, nem pedig tudós környezetben szocializálódott, és ennyiben akár lehetett is a Józsefre jellemző kritikának valóságalapja. El lehet mondani ugyanekkor, hogy a maga tehetségében nem ok nélkül, de talán túlságosan bízó Józseftől szinte soha nem lehetett pozitív megnyilvánulást hallani azokról, akik életében valamiképpen mégiscsak a tekintély pozíciójából szólhattak hozzá, adhatták át tapasztalataikat, és akiknek ezáltal valamiképpen lekötelezettje lett. Ezen a ponton érdemes ismét Pezenhoffer leírását követni: „De azért Batthyány is rajtahagyta bélyegét a későbbi császáron, mégpedig nem rossz irányban. Neki köszönhette, hogy katonás egyszerűségben és szigorban nevelkedett és erős, edzett, fáradalmakat és nélkülözéseket bíró, katonás, egyszerű ember maradt egész életében. Nem lekicsinylendő eredmény.”A hercegi címet 1764-ben is hivatalosan ezért, József trónörökös nevelésében betöltött munkálkodásáért kapja. A császári nevelő és ceremóniamester családi élete szemben kiemelkedő pályafutásával tragikus volt. Mindhárom felesége, sorrendben Waldstein Borbála, Strattmann Franciska (Strattmann Eleonóra unokahúga) és gróf Batthyány Antónia fiatalon hunyt el, több gyermeke közül (Franciskától 10-en is születtek) még a lányok sem élték meg az asszonyi kort.Franciska fiú utód nélküli halála folytán került a Strattmann örökség és hitbizomány bátyjához, a Batthyány-Strattmann nevet már 1755-től használó nádorhoz, a hercegi cím pedig Károly végrendelkezése folytán szállt a nádor utódaira.

Irodalom:

KÖKÉNYESI Zsolt. Katona vagy udvari ember? Batthyány Károly helye a bécsi udvari arisztokrácia sorában, In: Batthyány Lajos nádor,MóriczPéter (szerk.), Körmend, 2017. 163-183.
http://www.academia.edu/35385269

PEZENHOFFER Antal: A magyar nemzet történelme, VIII. 2004. 307.
http://mek.oszk.hu/04200/04245/pdf/08.pdf

GERT Polster: Die ältere Linie der Familiengeschichte im 18. Jahrhundert. Teil 2: Die Generation am Zenit des Hauses als Grundlage für die folgende Generationen. Fürst Carl Batthyány, Burgenlaendische-Heimatblaetter62, (2000), Heft 1, 35-38.
https://www.zobodat.at/pdf/Burgenlaendische-Heimatblaetter_62_4_0017-0042.pdf

KÉTHELYI Mátyás: Die militärischen Aktionen in Bayern von Karl Joseph Graf Batthyány während des österreichischen Erbfolgekrieges, In: Die Familie Batthyany: Ein österreichisch-ungarisches Magnatengeschlecht vom Ende des Mittelalters bis zur Gegenwart, Band 1., Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, Band 139., Eisenstadt, 2014. 165-176.

Batthyány József érsek (1727-1799)

Batthyány József érsek(1727-1799)

Batthyány Lajos és Kinsky Terézia (1700-1775) második fiúgyermeke, a nádor kedvenc fia. A humán és természettudományok egyaránt érdekelték, szónoki tehetsége már korán megmutatkozott. Az egyházi és világi jog tanulmányai végeztével határozta el, hogy a papi pályára lép. 1759-ben erdélyi püspök, 1760-ban kalocsai érsek lett, 1776-tól haláláig esztergomi érsek (a korabeli viszonyok szerint Pozsonyban székelő), ami azt jelenti, hogy a században egyedülálló módon a magyar közélet két legfontosabb pozícióját (nádor és esztergomi érsek) is Batthyány töltötte be. Hosszú érseksége idejére a Katolikus Egyháznak jelentős krízisekkel kellett szembenéznie mind külföldön, mind hazánkban – a francia forradalom, II. József egyházellenes reformjai, vagy a Martinovics-féle összeesküvés. József érsek egyházpolitikusként a jozefinista törekvésekkel szemben egyszerre képviselte az Egyház és a Magyar Királyság önállóságát, tevékenységében „klerikalizmusa”, Rómához való hűsége különleges összhangban állt magyar patriotizmusával. Elsők között propagálta tudatosan a magyar nyelvet, gyűjtötte a hazai illetőségű magyar irodalmat. VI. Piusz pápa 1782-es világtörténelmi jelentőségű bécsi látogatása idején ő volt a fő közvetítő pápa és császár között.

A Pallas Lexikonban Marcali Henrik a művészetkedvelő, kultúrapártoló érsek személyiségéről szólva ekképp idézi Albert herceg, királyi helytartó szemléletes jellemzését: „Különös hogy ne mondjam, komikus külseje alatt, helyesen működő ész, igaz és beható szellem rejlett, és mivel ezzel nála nagy természetes ékesszólás vala összekötve, szava igen nyomatékos volt, annál is inkább, mert az országot teljesen ismerte.” A nagy történész máshol is (Magyarország története II. József korában, 292.) frappáns bemutatást ad az angyalokról értekező egyházdoktor után magyar Dionüsziosz Areopagitánaknevezett férfiről: „Nagy származás, kiváló érdem és az a különös műveltség, mely mindig kitüntette a nyilvános ügyekbe is beavatott egyházi férfiakat, egyaránt emelték személyük tekintélyét. II. József trónra léptekor Batthyány József, Batthyány Lajos nádor fia volt az ország prímása, ugyanaz, ki mint kalocsai érsek, egész magánjövedelmét is egyházi célokra fordította. Egy oly író, aki az egész katolikus fõpapság cronique scandaleuse-át írta meg, róla nem tud rosszabbat mondani, mint azt, hogy nagyon szerette a sakkjátékot.”

Irodalom:

BÁNHIDY Vajk: Batthyány József egyházfői tevékenysége (1776-1799). (Az érseki székhely Esztergomba való visszatelepítésének gondolata), in: Esztergom Évlapjai, Esztergom, 2009.91-98.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/EsztergomKonyvek_106/?pg=92&layout=s

GERT Polster: Die ältere Linie der Familiengeschichte im 18. Jahrhundert. Teil 4: Kardinal Josef Graf Batthyäny, Burgenlaendische-Heimatblaetter63, (2001) Heft 4, 11-32.
http://www.zobodat.at/pdf/Burgenlaendische-Heimatblaetter_63_1_0011-0068.pdf

A Pallas Nagy Lexikona, II., Arafele-Békalen, „Batthyány József”, Budapest, 738.
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/PallasLexikon_02/?pg=743&layout=s

Batthyány Tódor (1729-1812)

Batthyány Tódor (1729-1812)

Batthyány Lajos nádor és Kinsky Terézia (1700-1775) harmadik fiúgyermeke. Bátyjával, Batthyány József érsekkel szemben Tódor kimondottan prózai, praktikus beállítottságú volt. Tevékenységének fő vonalát a birtokaihoz kapcsolódó, szerteágazó vállalkozásaihatározták meg (bányászati, fémipari, textilipari),amit jól jellemez, hogy a németújvári uradalom és az ottani vasbányászat irányítását már apja életében átvette. Felesége Eszterházy Filippine (1734-1811), aki élete végéig társa és vállalkozásaiban is segítője volt. Az utókor szemében életének fő művét az árral szembeni hajózás módjának megtalálására végzett kísérletei jelentik, melyek hátterében viszont előbb említett vállalkozásait kell látnunk. A birtokain termelt mezőgazdasági árut a kor viszonyainak megfelelően vízi úton tudta piacra juttatni. Elképzeléseinek távlatait mutatja, hogy bánya- és gyáripari termékeinek értékesítése érdekében Tódor Franciaország felé is tapogatózott. A gróf ezzel a folyami kereskedelemmel összefüggésben szorgalmazta az ország közlekedésének fejlesztését, a Duna és más hazai folyók, hajózhatóságuk optimalizálása céljából történő szabályozását. Az 1770-es években az udvar megbízásából jár el a horvátországi Kulpa egyik hajózható csatornájának kiépítésében. Vállalkozói jellegű mentalitását mutatja, hogy rendkívül költséges, ám végül sikerrel járó kísérletei anyagi hátterének biztosítására társaságot alapít. Kísérletezéseinek képletes megkoronázását újszerű hajóépítési módjára kapott 1793-as szabadalma jelenti. Az 1790-es években Pozsony és Bécs partjainál felbukkanó, mindenféle kívülről látható segédeszköz nélkül haladó, összehasonlíthatatlan kinézetű hajói a figyelem középpontjában álltak.

Batthyány Tódort vállalkozásaiban, célkitűzéseiben bizonyos megszállottság is jellemezte. Erről tanúskodik több ezer kötetes, nagy energiákkal gyűjtött, hazánkban addig egyedülálló módon gyakorlatias, a műszaki, technológiai, ipari tematikára is sajátosan összpontosító könyvgyűjteménye. A könyvgyűjtemény képezte túlnyomó részét az 1838-39-ben Rohoncról, az unoka, Batthyány Gusztáv felajánlásával az Akadémia későbbi könyvtárába került könyvadománynak. Bár tűnhet úgy, hogy Tódor minden idejét le kellett foglalnia vállalkozásaival összefüggő tevékenységeinek, vannak ismereteink politikai megnyilvánulásairól is. A II. József halála utáni, 1790-1791-es országgyűlés idején írt német nyelvű munkában egy a magyar nemesi kiváltságokat negatív színben feltüntető mű cáfolatát adja. Batthyány Tódor nemcsak a politikában hanem a magánéletében sem riadt vissza a konfliktusoktól. A maga útján járó gróf testvérével, József érsekkel is komoly viszályokat folytatott (birtokviták). Nem tudni pontosan milyen oknál fogva haragudott meg fiára, Batthyány Antal Józsefre (1762-1828), becenevén Tonelre, akinek nevét végrendeletében nem is említi. A fiú mégiscsak megörökölte apja javait, igaz jelentős adósságokkal terhelten. Ezen a ponton a generációk közti kapcsolat megszakadásáról is beszélhetünk. Antal József személyét kevéssé ismerjük, élete nagy részét külföldön, Milánóban és Bécsben töltötte, Tódor unokái pedig már szinte nem is tudták, ki volt az ő nagyapjuk.

Irodalom:

SZŐCS Géza: Batthyány Tódor Album, Irodalmijelen.hu, 2015.
https://www.irodalmijelen.hu/2015-aug-17-1625/batthyany-todor-album

ENDREI Walter:Batthyány Tódor műszaki könyvtára, Magyar Könyvszemle, 107 (1991), 141-145.
http://epa.oszk.hu/00000/00021/00345/pdf/mk_1991_1-2_132-145.pdf

GERT Polster:Theodor Graf Batthyány (1729-1812), In: Die Familie Batthyany: Ein österreichisch-ungarisches Magnatengeschlecht vom Ende des Mittelalters bis zur Gegenwart, Band 1., Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, Band 139., Eisenstadt, 2014. 203-222.

GERT Polster: Die ältere Linie der Familiengeschichte im 18. Jahrhundert. Teil 5: Theodor Graf Batthyäny, Burgenlaendische-Heimatblaetter, 63 (2001), Heft 4, 33-54.
http://www.zobodat.at/pdf/Burgenlaendische-Heimatblaetter_63_1_0011-0068.pdf

Hajóépítő tevékenysége és szabadalma:

BÍRÓ József: Batthyány Tódor hajóépítő és hajózási kísérletei, In: A Közlekedési Múzeum Évkönyve I. 1896-1971, 1971. 239-264.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_KOZL_Evkonyv_1896_1971/?pg=240&layout=s

ENDREI Walter és TARDY Lajos kísérőtanulmányával:Batthyány Tódor grófnak, a Cs. és kir. Szabadalmazott Hajózási és Hajóépítő Társulat elnökének hajóépítési szabadalma (1793) In: Alpárné SzálaErzsébet

ALPÁR Geyza, GAZDA István: Hat korai magyar szabadalom (1782–1796), A Magyar Tudománytörténeti Intézet Tudományos Közleményei 97., Budapest, 25-33.
http://real.mtak.hu/56282/1/szabadalmak.pdf

Batthyány Ignác püspök (1741–1798)

Batthyány Ignác püspök(1741–1798)

Batthyány Ignác a magyar művelődés és kultúra további fejlődését megalapozó XVIII. századi egyházfejedelmek fontos képviselője. Batthyány Ignác a család grófi ágának abból a pinkafői alágáról származik, amelyik majd Batthyány-Strattmann László (1870-1931) személyében fogja a hercegi címet megörökölni. Apja Batthyány Imre (1707-1774), anyja Anna Sauer von Krosiagh zu Ankerstein (17201764). A papi pályára lépő Ignác 1780-tól 1799-ig volt erdélyi püspök, a család hercegi ágáról származó rokonát, Batthyány Józsefet is követve (aki rövid ideig 1759-60-ban volt a tisztségben elődje). Ignác püspökként maradandó hatású lelkipásztori, egyházszervező, kultúrapártoló tevékenységet fejtett ki. Része volt a nevezetes csíksomlyói Mária szoborhoz kapcsolódó csodás történések vizsgálatában, ténykedett a csángók lelki gondozása körül. Legismertebb alkotása a gyulafehérvári püspöki székhelyen alapított, sok ezer kötetes könyvtára, különleges szépségű könyvtártermével egyetemben máig fennmaradt. Számos különleges kódex, könyv, kézirat képezi a könyvtár állományát, benne a „gyulafehérvári sorok”néven ismert, az 1300-as évekből származó magyar nyelvemlék. A püspök hazája múltja iránt érdeklődő történészként is jelentőset alkotott. Fő műve az 1785-ös kiadású Leges ecclesiasticae regni Hungariae (A magyar királyság egyházi törvényei), valamint első tudományos jellegű összefoglalását adta Gellért püspök életművének.

Irodalom:

JAKÓ Zsigmond: Batthyány Ignác, a tudós és a tudományszervező, Erdélyi Múzeum, 53. (1991), 1-4., 76-99.
http://epa.oszk.hu/00900/00979/00003/pdf/076-099.pdf

MADAS Edit: Sermonianum – gyulafehérvári sorok, Magyar nyelvemlékek

http://nyelvemlekek.oszk.hu/ism/sermonarium_%E2%80%93_gyulafehervari_sorok

Herceg Batthyány-Strattmann Gusztáv (1803-1883)

Herceg Batthyány-Strattmann Gusztáv(1803-1883)

Batthyány Gusztáv az igazi világfi arisztokrata típusának megtestesítője volt. Batthyány Antal József (1762-1828) és Roggendorf Cecília fia. A 48-as szabadságharcban jelentős szerepet játszó testvérével, Kázmérral (1807-1852) külföldön, Bécsben, Milánóban tölti gyermekkora nagy részét. Gusztáv fő tartózkodási helye a 30-as évektől London és Anglia lesz, de 1849-ig többször is megfordul és huzamosabb ideig tartózkodik Magyarországon. 1838-ban nagyapja, Batthyány Tódor 30 ezer kötetesre becsült rohonci könyvtárát adományozza a Magyar Tudományos Társaságnak, egyébként közéleti ügyekben gyakorlatilag nem vállalt részt. Ugyanakkor nem volt teljesen apolitikus sem, Széchenyi naplójában olvashatunk róla, hogy Batthyány Kázmérral egyetemben vitatja Metternich politikáját és testvére oldalán részt vett az emigráció körein belül kibontakozó sajtóvitában is. Bár személyét egyelőre viszonylag kevéssé ismerjük, Batthyány Gusztávról általában kijelenthető, hogy testvérével szemben konzervatív, udvarhű beállítottságú volt. A legendának, miszerint harcolt a szabadságharcban és emiatt büntetésül közlegényként sorozták be a császári haderőbe, nincs valóságalapja. A magyarországi birtokai jövedelméből élő gróf elsődleges elfoglaltsága a lóverseny volt, amiről a szintén sportembernek tekinthető, egy időben állandó úszópartnerének számító Széchenyivel is értekezett. Gusztávot ugyancsak Széchenyi naplójának 1848. július 16-i bejegyzése jellemezheti: „Dicséri a „Márczius 15”-ét… mert jól szórakozik rajta.” Az akkoriban egyre zaklatottabb Széchenyi mondatából egyaránt kiolvashatjuk Gusztáv a forradalom radikálisként elkönyvelt lapját forgató felelőtlenségét, cinizmusát, vagy akár a politika változásaival szemben tanúsított sztoikus bölcsességet. A szabadságharc után külföldről foglalkozott magyarországi tulajdonaival, de intézte testvére elkobzott birtokainak ügyét is. Angliában híres versenyistállója volt, lovaival derbyket nyert. 1859-ben a tekintélyes Jockey Club is soraiba választotta. A hercegi címet Batthyány Fülöp (1781-1870) halála után fogja örökölni. Fia Batthyány-Strattmann Ödön(1826-1914), akiről a hercegi cím a boldog szemorvosra fog tovább szállni, szintén neves sportember, a vitorlázás bajnoka lett.

Irodalom:

RÁKOSSY Anna: Batthyány Gusztáv, a hitbizomány birtokosa 1870 és 1883 között, in: A Batthyányak évszázadai. Tudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. II. A Batthyány család évszázadai – Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig., Szerk.: Nagy Zoltán (szerk.), Körmend, 2006. 181-186.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VASM_Sk_03_2005/?pg=182&layout=s

Batthyány Kázmér (1807-1854)

Batthyány Kázmér(1807-1854)

Batthyány Antal József (1762-1828) és Roggendorf Cecília gyermeke, Batthyány Tódor unokája, fivére Batthyány Gusztáv (1803-1883). A család másik ágáról származó és meglehetősen távoli rokon Batthyány Lajossal együtt az 1848-49-es szabadságharc jelentős szereplője. Az anya gyermekeik fiatal éveiben hunyt el. Megfordul a hazai birtokokon is, de fiatal korában a legtöbb időt külföldön Bécsben és Milánóban tölti. A nagykorúságot elérő Kázmér fő tartózkodási helye a 30-as évektől, birtokainak 1837-es testvérével való megosztásától kerül Magyarországra. A kevésbé tapasztalt, maga később önvallomása szerint is inkább műkedvelői végzettséggel bíró Kázmér itthoni tájékozódásában a természettudós, értelmiségi, birtokügyekben is jártas Nagy Károly (1797-1868) fog kiemelt szerepet játszani. A csillagász, matematikus, a Magyar Tudós Társaság (az MTA korabeli neve) tagja az ifjú gróf eszmei, politikai nézeteinek alakulásáért is elsősorban felelős. Batthyány Kázmér első közéletinek tekinthető, mecénási megnyilvánulása is Nagy Károly magyar nyelvű, elemi fokú ismeretterjesztő könyveinek kiadásának finanszírozása volt. Testvére, Gusztáv felajánlása utána Nagy Károly szorgalmazására ajánlja fel a Tudós Társaságnak kisbéri könyvtárát. Tőle tanul meg Batthyány Kázmér magyarul is, bár amikor az 1839-40-es országgyűlésen feltűnik a magyarországi politika színpadán, a titkosrendőrségi jelentés szerint még alig érthetően beszél magyarul. Batthyány Kázmér politikai pályafutása tekintetében sem alaptalan a Nagy Károly temetése alkalmával tartott emlékbeszéd beállítása, miszerint a republikánus; szélsőséges demokrata, kommunisztikus jellegű tanokat is magáévá tevő tudós a grófnak szinte alteregójavolt.

Batthyány Kázmér bár gazdagabb volt és a család tekintélyesebb ágából származott, 40-es évekbeli politizálása során nem tett szert olyan befolyásra, mint rokona Batthyány Lajos. Mind egyházpolitikai, mind alkotmányos, mind gazdasági kérdésekben a harcias ellenzékiség képviselője. 1844-től a Védegylet elnöke, mely 1846-ban az egyesületi kitűzők Bécsben történő gyártása nyomán kitörő botrány miatt fejezi be működését. 1847-ben, miután katolikus hitét elhagyta, házasságot köt a már férjezett, de külföldön elváló Szapáry Antalné Keglevich Augusztával (1808-1879). Az esemény nyomán kitörő társasági botrány, személyes jellegével a politikai élet két fő, egyre jobban szembenálló konzervatív és liberális tábora közti ellentétet is kiélezte. A forradalom és szabadságharc idején baranyai főispán lesz, 1848 szeptemberétől kormánybiztosként vezet hadjáratot a szerb fronton. A trónfosztás után, a Szemere-kormányban külügyminiszter. A háború végeztével el tudja hagyni az országot. A vele tartó Szemere Bertalan visszaemlékezése szerint, amikor az országhatárhoz már közel hajózva megkérdezte Batthyány Kázmértól, hogy mi legyen a nála levő Szent Koronával, ő azt felelte: törje össze vagy dobja a Dunába. Az emigrációt nehezen viselte, hamar összekülönbözött az emigráció más tagjaival, ismeretes, hogy tapogatózott az amnesztia irányában. 1854-ben, szinte visszhang nélkül hunyt el Párizsban.

 

Irodalom:

FÜZES Miklós: Batthyány Kázmér, Magyar história (27), Budapest, 1990. 214. https://library.hungaricana.hu/hu/view/BARM_skiv_3/?pg=0&layout=s

VELIKY János: Batthyány Kázmér a Védegylet élén, in:Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete, Baranyai történelmi közlemények 1., A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, Szerk. ÓdorImre– RozsAndrás, Pécs, 2006. 29-38.

VÖLGYESI Orsolya:Batthyány Kázmér az 1839/40-es és az 1843/44-es országgyűlésen, in:Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete, Baranyai történelmi közlemények 1., A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, Szerk. ÓdorImre– RozsAndrás, Pécs, 2006. 9-29.

BAKOS József: Nagy Károly 1797-1868 reformkori természettudós élete és munkássága, Budapest, 1994.

Herceg Batthyány-Strattmann Fülöp (1781-1870)

Herceg Batthyány-Strattmann Fülöp(1781-1870)

Batthyány Fülöp az utolsó nemzeti nádor, Batthyány Lajos dédunokája, a hercegi címet nagyapján Batthyány Ádám Vencelen (1722-1787) keresztül, apjától Batthyány Lajos Józseftől (1753-1806) örökli. Anyja Pergen Márta Erzsébet (1755-1815). Fiatal korában nevelésében a legnagyobb szerepet egy jezsuita atya, bizonyos Fuxhoffer József játszotta. Vas vármegye örökös és valóságos főispánja, a vasi insurgensek ezredes-kapitánya. Részt vett az 1809-es, nevezetes győri csatában. A magyar kultúra jelentős mecénása és ami talán még fontosabb, birtokai lakóinak életét hozzáértő igazgatással, átgondolt szociális intézkedésekkel jobbá tevő nagyúr. Enyingen a Dunántúl egyik legszebb római katolikus templomát építteti (1838-1840), nyugdíjat, orvosi ellátást, iskoláztatást biztosított, különböző segélyekért lehetett nála folyamodni, birtokrendezést hajtott végre. Ehhez képest emlékművek, utcák gyakorlatilag nem viselik, a csendes munkálkodással a hírverés és frázisok nélkül országot építő „szelíd herceg” nevét. Kevesen tudnak Batthyány Fülöp herceg 50 ezer forintos – Széchenyi István 60 ezer forintos felajánlásával gyakorlatilag felérő – adományozásáról, amit a Tudós Társaság alapításakor, 1826-ban ajánlott fel (Széchenyi naplója szerint éppen az ő ösztönzésére). Uradalmai nyelvének ügyvitelét fokozatosan változtatta németről magyarra. 1812-ben a körmendi vár kertjében talált XIV. századi leletet adományozott a Nemzeti Múzeumnak, valamint felvásárolva Farkas László és Petrédy Antal gyűjteményét (nagyrészt 1819-20-as szombathelyi ásatások római anyaga), azt a Nemzeti Múzeumnak ajánlja. 12 ezer forinttal támogatta az 1808-ban alapított, I. Ferenc király feleségéről, Ludoviceumnak nevezett magyar tisztképző akadémiát. Az 1830-as országgyűlés után gyakorlatilag nem vállalt országos közéleti szerepet. 1848-49-es forradalom idején az aulikus herceg Bécsben tartózkodva foglalt állást a dinasztia és Ferenc József mellett. A gróf életét gyakorlatilag remeteként élte, nem házasodott meg. Fülöp herceget az utóbbi idők történelmi érdeklődése már az őt megillető fényben kezdi láttatni.

Irodalom:

BENCZIK H.László: A szelíd herceg emlékezete, Népszava, 2015. júl 4.
https://nepszava.hu/cikk/1062292-a-szelid-herceg-emlekezete

DOMANINCZKY Endre: Az elfelejtett magyar mecénás, herceg Batthyány Fülöp(1781-1870), In: A Batthyányak évszázadai. Tudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. II. A Batthyány család évszázadai – Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig., Nagy Zoltán (szerk.), Körmend, 2006. 163-172.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VASM_Sk_03_2005/?pg=164&layout=s

KANDICSNÉ KOVÁCS Éva: Batthyány Fülöp, a mecénás főúr, In: A Batthyányak évszázadai. Tudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. II. A Batthyány család évszázadai – Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig., Nagy Zoltán (szerk.), Körmend, 2006. 157-162.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VASM_Sk_03_2005/?pg=158&layout=s